Kiállítások

Kiállítások
»
Táncosok

Táncosok

2010.02.02

Elõszó a kiállításhoz


A zene , az ének, a tánc fiatalságom elválaszthatatlan része volt,
de a szerelem irántuk a mai napig megmaradt.
Két éve foglalkoztat az, hogyan lehetne a benne élõk világát megörökíteni.
Az eredménybõl készült válogatás látható itt.

A kiállított fotók a táncost, mint embert ábrázolják,
nem a színpadi elõadót. Nincsenek színes jelmezek,
nincsenek reflektor- csak munkafények és
nincsenek nézõk.

Csak fekete-fehér képek vannak, emberek, érzések és azok a pillanatok,
amelyek egy folyamat velejárói. Annak a folyamatnak, aminek során
egy fiatal elkezdi megtanulni, megismerni önmagát és társait egy közösségen belül.
A tánc segít ebben, mert megtanít figyelni azokra a jelzésekre, amelyeket
testünk és társunk küld felénk.

A képek fiatalokat mutatnak, akik belekóstolnak valamibe, ami vonzza õket,
de nem tudják igazán, hogy miért.

Talán mert a zene olyan szokatlan és mégis olyan ismerõsen lüktet belül...
Talán mert együtt vannak másokkal és itt a fiú, az fiú és a lány, az lány.
A találkozások igaziak, az izzadságcseppek igaziak és az érintések és az illatok
sem virtuálisak...
Talán mert figyelniük kell egymásra
és ha jól csinálják, akkor együtt többre képesek, mint külön-külön.

A fiatalkori történéseket legtöbbször úgy elfelejtjük, mintha sose lettek volna.
Viszont az érzések egész életünk során elkísérnek és ha ezek jók
- tudatosan vagy tudat alatt - még gyerekeink is fognak ebbõl táplálkozni.

Ehhez küldöm útravalónak a képeket.

Köszönettel tartozom a Vidróczki Néptáncegyüttes táncosainak, hogy
lehetõvé tették próbáikon a fotózást és megengedték, hogy életük ezen
pillanatait a nyilvánosság elé tárjam.